2007.01.18. - KwishImmortal Throne DevDiary #2 Történet és háttérA GameSpot lehozta a második fejlesztői naplót, melyben Ben Scheider, küldetés-tervező arról mesél, hogy a játék története és háttere miként is befolyásolja a kiegészítő tartalmát. Mondjuk nekem ez nem jön át, inkább valamiféle hangulatos, atmoszféra teremtő cucc lenne ez...Jah, és megjelent 28 (állítólagosan) új kép a Strategy Informer oldalon, valamint egy videó a GameTrailers oldalon, melyben az új, Álom skill-osztályt mutatják be (meglehetősen érdekes, sőt!)... Az Ítélet Mezejének hatalmas, sivár területei sziklás hegycsúcsok és tátongó szakadékok között találhatóak, épp elég közel e vészjósló helyekhez ahhoz, hogy még a legbátrabbakból is elszívja a reményt és az akaratot. Ez az a tiltott pusztaság, melyen időtlen idők óta minden egyes lélek áthalad, hogy elérje az Ítélet Tornyát, s ott megítéltessék. Ez tekinthető a legtöbb árny otthonának is - azoknak, kiknek az élete nem volt sem különösebben jó, sem különösebben borzasztó. A mezőkön itt is, ott is szürke árnyak várakoznak, s az évszázadokon és évezredeken keresztül lassan elveszítik emlékeik és identitásuk utolsó nyomát is, s üres, szürke formává hervadnak el. A friss árnyak, az ítélet felé vezető úton a Styx mocsarából az Elveszett Lelkek Városába lépnek ki. Ezt a várost az Alvilág puszta kő alapjából vésték ki. A mezőket belakó árnyak közül nagyon sokan itt élnek, sokan átvonulnak, várakoznak, s abban reménykednek, hogy hamarosan ítéletet mondanak felettük. Az élőktől eltérően az árnyaknak alig van súlyuk, s szinte anyagtalanok. Nem is törődnek azokkal a hihetetlen meredek falakkal, melyekbe otthonaikat belevésték, s nem zavarják őket a város szeles, labirintus-szerű ösvényei sem. Az új árnyak érzik a Torony állandó vonzását, s nem téveszthetik el útjukat. A régi, elaggott árnyaknak nincsenek ambícióik, vagy céljaik. Kedvük szerint a mellékutakon bolyonganak, áthaladnak a kőhidakon, s a csarnokokban, vagy otthonaikban töltik el az időt. Az Ítélet Tornyának vonzása valahol az őrjítő éhség és a mély vágy között lakozik. Néhány árny küzd ellene, de rendszerint nem bírják túl sokáig. Tudják, hogy merre áll a torony, túl a mezőkön. Tudják, hogyan juthatnak el oda. Tudják, hogy menniük kell. Az Elveszett Lelkek Városából az új árnyak a só lapályok irányába tartanak. Ezek hatalmas területek, melyek csak két dologból állnak: a sivár, színtelen lapályból és a veszedelmes sómedencékből. A medencéket szegélyező vöröses kéreg, lerakódás az egyetlen, ami egy kis színt visz ebbe az élettelen vidékbe. A medencék furcsa hője - mely gyakran forró gőzt böfög az égre - sem hoz vigaszt, s úgy tűnik, soha sem melegíti fel a lapályok dermesztő hidegét. Mint ahogy életet sem adnak az itt található halott fáknak és bozótosnak.
Mivel még a halandók korának elején járunk, e mezők legnagyobbrészt elhagyatottak. A kóborló árnyak és démonok által emelt Hádész szobrot akár több mérföldnyi űr is körbe ölelheti, ami mentes az újonnan létrejött árnyak folyamatos zarándoklatától. Nem is olyan régen azonban megváltoztak a dolgok. Nagy számban tűntek fel az olyan régi démonok, mint a Keresek és a Trogloditák, s háborút akartak. Olyan démonokhoz csatlakoztak, amilyeneket még sohasem láttak ezeken a földeken. Bejárták az Elveszett Lelkek Városát, s a sós lapályokon őrjáratoznak. Kegyetlenül szétcsapnak az árnyak között, ha keresztezik az útjukat. A korábban Asphodel Mezejének ismert síkságon a démonok egy hatalmas, mozgékony hadi tábort állítottak fel, de senki sem tudja, hogy merre tartanak, vagy hogy ki ellen indították háborújukat. Az árnyak szörnyű történeteket hallanak, s félnek a közelükbe menni. Ez a hadi tábor a sziklás Gyász Völgyén keresztül húzódik, közvetlenül az Erabus partján található. Az élők meglehetősen keveset tudnak Erabusról. A mi mitológiánk szerint ez a helyet úgy ismerik, mint az Alvilág sötétjét. Igazából ez a démonok tradicionális provinciája. Az éles, szabályos épületek erős kontrasztot alkotnak a környező hegyek és síkságok szürke, természetes árnyékával. Kicsorbult boltívek és a megkínzott lelkek szobrai jelölik ki e város ösvényeit és tereit. A démonok korábban - mikor még Hádész Nagyúr szolgái, őrei és kínzómesterei voltak - itt, Erabusban gyűltek össze, s itt kapták meg parancsaikat. Most csak simán átvonulnak e helyen, felfegyverkezve, a város felé, s még azon is túl. Azok a vándorló árnyak, akik idáig eljutottak a Messzi Síkokra léphetnek be. A Torony hívása már nagyon erős, szinte fülükben hallják halk moraját. Úgy vonzza az árnyakat, mint az igaz álom a holtfáradt embert. A sólapályokat egyre gyakrabban váltják fel a szúrós szederrel borított sziklás mezők és a hatalmas szakadékok. A sziklákon túl, a rettenetes szakadék felett lassan feltűnik a szörnyűséges torony. Hátborzongató energia villan elő rengeteg ablakából. Az árnyak szürke látszat-szíve kihagy egy pillanatra, s elakad szellem-lélegzetük. Innentől kezdve az árnyak már aligha a saját akaratukból haladnak tovább. Ahogy átmennek a kőből emelt bejáraton, s belépnek a Rettenet Csarnokaiba a fenséges Torony képe örökre az árnyak elméjébe ég, s ahogy újból kilépnek a félelmetes ösvényre, ismét csatlakoznak testvéreikhez. De az élet korábban már fakuló emlékei most minden egyes lépéssel visszatérnek, s az utazó árny hatalmas rettegéssel újraéli élete minden pillanatát - a hatalmas és szégyenletes tetteket, a vereségeket és győzelmeket - tudván, hogy most minden napvilágra kerül, hogy minden megítéltetik. Most azonban démonok nyüzsögnek a csarnokokban, s az utat elzárták az árnyak előtt. De ha beléphetnél, elámulnál a látványon. Az Ítélet Tornya az univerzum anyagával van kikövezve. Ha egyszer belépsz a toronyba, igazából már sehová sem tartozol. Tartarus zöld kozmosza, a világ a világ alatt, valahol a mélyben dereng, ahogy a padló eltűnik. Bár egyetlen árny sem léphet be ide mégegyszer, ha mégis megtennék, felfedezhetnék, hogy minden egyes padló úrjarendezi önmagát, a szférák forgásának lágy erejétől hajtva. Legalul - a sok-sok szint legalján - ott van a Három Bíró (már ha még valóban ott vannak). Minos, Aeacus és Rhadamanthys akik megítélnek - vagy legalábbis megítéltek - minden halottat, s a szép Elíziumba, az őrült Tartaruszba, vagy pedig vissza, a Mezőkre küldik őket, az örökkévalóságig. Szerző: Ben Schneider, küldetés-tervező, Iron Lore Entertainment Forrás: GameSpot - Titan Quest: Immortal Throne Designer Diary #2 - Story and Lore Frissebb kapcsolódó cikkek: 2007.02.19. - Immortal Throne DevDiary #3 Halottakat látok... Korábbi kapcsolódó cikkek: 2006.12.16. - Immortal Throne DevDiary #1 Áttekintés Az összes kapcsolódó cikk felsorolása |
