2006.09.30. - KwishMage Knight: Apocalypse - GamePro értékelés
PONTOZÁS
A Mage Knight Apocalypse jellemzőinek listája egy késő esti kedvcsinálóra emlékeztet minket: Nem kell szenvedni a szintekkel! Végtelen testreszabhatóság! Kötetlen kameramozgás! Nincs havi díj! Mindez nagyon jól hangzik, de csak addig, amíg haza nem viszed a cuccot, s aztán rádöbbensz, hogy a külső néha szörnyen félrevezető lehet. A játék azzal kezdődik, hogy belépsz a Mage Knight univerzumba, ami igen komoly hasonlóságot mutat a WoW Azeroth-jával. Silverholt törpéi arra kérnek, hogy derítsd ki elveszett (gyanújuk szerint rabszolga kereskedők fogságába esett) testvérük tartózkodási helyét. Innentől kezdve aztán belekevernek egy elég elkeseredett küzdelembe, mely során meg kell védeni Silverholt városát az Atlantisziak megszálló hordáitól (ezek a lények megszegik a népszerű mítoszt, ugyanis furcsa, robotszerű ghoulként tűnnek fel, nem pedig síkos, vizes halemberként). És ha még ez nem volna elég, egy Sythvalis nevű extra-dimenzionális elementál megbíz azzal a feladattal, hogy oldj meg egy ősi rejtélyt. A napi taposómalom Meglehetősen standard RPG-ről van szó, bár elég nagy reményeket fűztünk ahhoz, hogy a MKA talán valamit bevált az ígéreteiből. De a Mage Knight épp úgy csalódást okozott, mint az a politikus, aki a megválasztását követően azonnal megváltoztatja a hangnemét. Példának okáért a játék nagy büszkén beígérte, hogy nem kell veszkődni a karakter szintekkel, s ez első pillantásra akár még igaznak is tűnhet. A szinteket és a tapasztalati pontot teljesen eltakarították, s helyette egy olyan rendszert vezettek be, ahol minden egyes tetted meghatározza a karaktert. Ha jobb harcos akarsz lenni, akkor eredj a csatatérre és csapkodj a kardoddal. Vagy jobb varázshasználó akarsz lenni? Akkor lődözgessél jobbra-balra varázslatokat. Mindez feltehetőleg oda kéne hogy vezessen, hogy a gyakorlással leszel egyre tapasztaltabb. A valóságban ugyanakkor ezek a klikkelgetések csak minimális, töredék mennyiségét teszik ki a skillek növelésének, így azok minimálisan kötődnek a játékstílusodhoz. Példának okáért egyszer a bölcsességünk növekedett amiatt, hogy összetörtünk egy boros hordót, pedig ez igazán nem nevezhető valami nagy tudást és gondolkodást igénylő feladatnak. És ahogy a cselekmény kibontakozik, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy a Mage Knight épp olyan lineáris, mint ahogy a víz is nedves. A játék egyjátékos kampánya lazán összefűzött csetepatékból áll, s csak a támadás, megmentés, lerohanás bennük a közös. Az olyan RPGkben, mint pl. az Oblivion is a játékosnak lehetősége van a hatalmas világ felfedezésére a mellékküldetések és a bonusz missziók segítségével. A Mage Knight ugyanakkor csak merev küldetéseket kínál, melyek rendszerint unalmas és lapos átvezető képekkel érnek véget. Az a lehetőség, hogy elmerülj a játék világában, lényegében nem is létezik. Keressünk csapatot! Szintén problémás az is, ahogy a Mage Knight megpróbálja replikálni a multi csapatélményt egy single-player játékban... ez a kísérlet teljesen félresiklik azon, hogy az összes csapattag valami általános személyiséggel van felruházva. Például, mikor találkozol Janos Freeborn-nal, választhatsz Janos a harcos (fejsze), Janos a mesterlövész (flinta), és Janos a piromán (bombák) között. Az egyetlen különbség a három verzió között csak annyi, hogy milyen fegyvert cipelnek. Szóval bárki, aki csak egy kicsi egyediséget is elvár karaktereitől, csalódni fog, mivel meglehetősen merev és szigorú rendszerrel oldották meg szövetségeseid, társaid viselkedését. Még rosszabb az az útkeresési probléma, ami ezzel a félresikerült csapat-rendszerrel együtt jár. A szövetségesek egyfolytában beragadnak a falak, oszlopok mögé, az ellenfél elveszti a nyomodat, ha kisétálsz a látóvonalából, s ezek a hibák lehetővé teszik, hogy varázslatokat dobálj a gyanútlan főellenfelek nyakába. Esetenként rákényszerülünk, hogy teljes területeket, pályákat egyedül teljesítsünk, mikor a két számítógép vezérelte társunk valahol bennragad a labirintusban. És még az emberek azt gondolták, hogy az Everquestben vannak útkeresési problémák... A túlbecsült szabadság És akkor ott van a Mage Knight innovatív kötetlen kamera mozgató rendszere, ami nagyszerűen hangzik, mindaddig, amíg nem akarod használni a dolgot. Ne engedjétek, hogy a 3D környezet megtréfáljon benneteket. A Mage Knight Diablo-szerű 2Ds scrollozható, görgethető mulatság, mint a jelenlegi RPGk többsége. A 3Ds égbolttal és a különféle szintekkel szemben ott van az a szimpla tény, hogy a karakterek se mászni, se ugrani nem tudnak. Megvan az oka annak, hogy a kötetlen kameramozgatást miért szólják le olyan gyakran - legtöbbször gyakran dupla munkát jelentenek, a hősnek és az operatőrnek egyaránt. Rendszerint a fejlesztők implementálnak valamiféle mesterséges intelligenciát, melynek eredményeképp a kamera egy meghatározott látószögben követi a karaktert, és kiszabadítja magát, ha beragad. De ez nem így van a Mage Knightban! A harc hihetetlenül frusztráló, mert folyamatosan módosítgatni kell a kamera látószögét, miközben hordányi orkot ütlegel az ember. Így például ha egy ellenfél a hátad mögé kerül, akkor meg kell fordítani a kamerát, hogy leszúrhasd a fickót. Az igazi FPS nézet is hiányzik. A kamerát elég jól be lehet ahhoz közelíteni, hogy pont a karakter mögül nézz ki, de ettől még nem nézel ki pontosan a karakter fejéből. Hízelgő utánzat A Mage Knight vizuális világa is lenyűgözött minket. Nemcsak azért, mert elég jó, hanem amiatt is, hogy milyen nagy mértékben emlékeztet a WoW-ra. A törpe és humán modellek olyanok, hogy szemmel láthatólag otthon éreznék magukat Ironforge vagy Stormwind földjén is. Sythvalis, az elementálszerű vezetőd a warlockok által megidézett voidwalkerre hasonlít, és a páncélzat tervezése a WoW paladinok egyedi, rajzfilmszerűen eltúlzott méretű stílusjegyeit viseli. Még a háromágú skill fa is egy szégyentelen másolatnak tűnik. Az egyik dolog, amire azt mondtuk, hogy bárcsak a WoW-ból kölcsönözték volna, a crafting rendszer. A Mage Knight meglehetősen hatékonyan kinyírja az egész craftolást azzal, hogy a recepteket is beemeli a folyamatba. Igazán agyzsibbasztó és egysíkú a folyamat, ahogy a recept segítségével automatikusan kiválasztásra kerülnek az alkotóelemek és a gyógynövények a képernyőn, s egy szimpla klikk elég a bájitalok készítéséhez. A szükséges alkotóelemek meg gyakorlatilag az ember rendelkezésére állnak, lényegében ott hányódnak az út mentén, akár a dudva. És ha különösen lustának érzed magad, akkor beugorhatsz egy boltba is, ahol megvásárolhatod őket... s így elég nehéz arra jó indokot találni, hogy miért is kéne keresgélni az alkotóelemeket. És mivel közösség sincs, akinek el lehetne adni a dolgokat, nincs semmi gazdasági érzete sem a dolognak, amitől aztán fel is tesszük a kérdést, hogy "Most akkor mi itt a lényeg?" Kegyelemdöfés A Mage Knight lényegében egy szegényes kísérlet arra, hogy valaki meglovagolja a WoW sikerét. A fejlesztők egyértelműen kivették a képletből mind azt a tartalmat és finomságot, ami olyan nagy sikerré tette a WoW-ot, s ehelyett egy olyan lélektelen vázat szállítottak le, ami teli van üres ígéretekkel, és olyan dolgokkal, ami nem is kell az embereknek. Inkább tegyétek félre a pénzeteket, amíg meg nem jelenik a WoW kiegészítője. Szerző: Flasherman Forrás: GamePro - Review: Mage Knight: Apocalypse Korábbi kapcsolódó cikkek: 2006.09.12. - Mage Knight: Apocalypse - Arany... 2006.08.26. - Mage Knight: Apocalypse - Deep Silver GC2006 prezi 2006.07.19. - Mage Knight: Apocalypse - Csevej a multiplayerről 2006.06.09. - Mage Knight: Apocalypse - 2006 E3 hivatalos nyúlfarok 2006.04.02. - Mage Knight: Apocalypse - Lord Katalkus Az összes kapcsolódó cikk felsorolása |
